Üdv!
Nos igen, mint ahogyan azt a címből is olvashatjuk: széthúzás. Egyes emberekkel lehetetlen még kommunikatív állapotukon belül is kiegyezni, vagy döntőre jutni. Épp a minap kérték szakértelmemet informatika terén osztálytársaim, hogy szerintem "x-y" mennyiségű pénzért milyen konfigurációt érdemes összeállítani egy új számítógéphez. Én elmodntam a véleményemet, sött még utána is jártam, nehogy valahol hibázzak és később az orrom alá lehessen dörgölni: "Elbasztad!" - és igaza lenne. Ezen a téren maximalista vagyok, ellenben a szétszórtságommal és rendetlenségemmel. Természetesen a párbeszéd - ami 30 percen át folyt - végére én kerültem ki hülyeként, úgy, hogy a srác, aki kérdezett tökre véletlenül került a szakmai iskolába, és nem ismerte el, hogy igazam volt. Később persze megkérdezett egy "igazi" informatikust, akinek papírja is van az adott szakmáról, vagy manifaktúráról. Persze nekem lett a végén igazam és bocsánatot kért. Röviden mint tanulság, az emberi bizalmatlanság és egoizmus határtalan. Még olyan embereknél is esedékes, akik egyszerűen évek óta ismerik egymást és csak pár életév választja el őket korban egymástól, és sokan ezt magas nyeregnek veszik, így azt hiszik magasabban ülnek a lovon, pedig nem biztos.
Nos személy szerint sok gépet álíltottam össze, sose kaptam megfelelő "tiszteletet" mindenbe bele akartak kötni. Persze a végén beismerték, igen akinek nincs papíja valamiről érthet hozzá (ha nem is olyan szinten, de érthet).
Végsősoron az emberek közötti kommunikációt akartam innen kiemelni és az egymásba való rendszeres belekötést, hogy sose lehet normálisan semmit sem megbeszélni, vagy kitárgyalni emberi társaságban - tisztelet a kivételnek. Véleményem szerint nem lenne nehéz meghallgatni egy embert és szeméylesen is utána járni a dolognak, majd utána megmondani neki: "- Haver tévedtél."
"- Igen? Hát előfordul, mivel ember vagyok..." Nos ilyet nem igen hallottam még emberek szájából, csak tudnám miért: mert a XXI. században élünk?
